img_4349

Az ellés pillanata

Különleges eseménynek lehettek szemtanúi állatkertünk látogatói július 15.-én, szombaton. Avarka, állatkertünk amerikai bölénytehene a délutáni órákban, vendégeink szeme láttára hozta világra 4. borját! A kicsi és az anya is jól vannak, a borjú apja és nagyobbik testvére a szomszédos kifutóban nézte végig az ellést. Kis bölényünk születése alkalmából jelen írásunkban amerikai bölényeinket szeretnénk bemutatni látogatóinknak!

Ez is, az is az amerikai bölényekről

img_4370

Napjainkra a bölényeknek két faja maradt fenn, az amerikai bölény (Bison bison) és az európai bölény (Bison bonasus). A két faj ránézésre hasonlít egymásra, ezen kívül könnyen kereszteződnek, így egyes rendszerezők csupán egy azon faj két különböző alfajának tekintik őket. Az amerikai bölény Észak-Amerika legnagyobb testű állata, a kifejlett bikák akár 900 kg-osra is megnőhetnek. Egykor jóval nagyobb elterjedési területtel rendelkezett a faj, mely napjainkra feldarabolódott, foltszerűvé vált. Két alfaja ismert, melyek élőhelyükön kívül némiképp megjelenésükben is különböznek egymástól, ezek az erdei bölény (Bison bison athabascae) és a nagyobb termetű, a Pécsi Állatkertben is látható préribölény (Bison bison bison). Az amerikai bölény egyike azon állatfajoknak, melyeket az állatkertek és a rezervátumok mentettek meg a teljes kipusztulástól. Az észak-amerikai indiánok a bölény minden porcikáját felhasználták, gyakorlatilag fennmaradásuk záloga volt ez az állatfaj. Húsát fogyasztották, bőréből sátrat és ruhát készítettek, csontjait, szarvait is felhasználták. A fehér telepesek földszerzés céljából az indiánok közvetlen kiírtása helyett fő táplálékállatuk levadászását választották, és kíméletlenül irtani kezdték a bölényeket. Az 1900-as évek elejére kevesebb, mint 1000 példány maradt fenn ebből a fajból. Szerencsére időben elkezdődhetett a tervszerű tenyésztés, így az amerikai bölény megmenekült a kihalástól.

Bölények a Pécsi Állatkertben

scan0051

Amerikai bölény 1984-ben

scan0059

Dodó, az európai bölény 1976-ban

A bölények mindig is ikonikus állatkerti állatoknak számítottak állatkertünkben.  Kis alapterületünk miatt nagyon behatárolt az általunk tartott nagytestű állatok száma, így látogatóink mindig is csodálattal néztek óriási méretű patásainkra. Sokáig (így egy 1984-es útmutató szerint) a bölények voltak a Pécsi Állatkert legnagyobb testű lakói, egészen Bálint, a nílusi víziló megérkezéséig. Nincs arról információ, hogy mikor érkezhettek az első bölények állatkertünkbe, de első, 1966-os útmutatónk még nem említi meg ezeket a nagytestű szarvasmarhaféléket. A későbbiek során európai és amerikai bölények egyaránt bemutatásra kerültek nálunk. 1976-ban szomorú esemény történt az állatkertünkben, Dodó, kapitális méretű, közel 30 éves európai bölénybikánk halálát egy, a látogatók által bedobott és az állat által lenyelt 10 cm-es szeg okozta. Egy érdekes keresztezési kísérlet is zajlott nálunk a 70-es években, egy hatalmas méretű amerikai bölénybikát közös kifutóban tartottak egy nála jóval kisebb európai bölénytehénnel. A furcsa párosnak azonban a nagy méretbeli különbség miatt sohasem született közös borja.  A 70-es években egy igazi zoológiai ritkaság is megfordult nálunk, egy amerikai erdei bölénybika. Ezt az alfajt korábban még sohasem tartották a magyar állatkertek, és azóta sem került bemutatásra hazánkban.

img_4481

Néhány órásan

Brutus és családja

Néhány évtizede amerikai préribölényekkel találkozhatnak nálunk állatkertünk vendégei. A bölények hagyományosan jól szaporodnak nálunk, több, kiváló tenyészállat is élt Pécsett az évek során. Jelenlegi bölényeink is igen szépen szaporodnak, hiszen a legifjabb borjú immár a 4. kicsi a családban! A látogatóink körében jól ismert, elődeihez hasonlóan tekintélyes méretű bika, Brutus a Prágai Állatkertben látta meg a napvilágot 2011-ben, ahonnan alig egy éves, fiatal példányként költözött hozzánk egy évvel később. Párja, Avarka a Budakeszi Vadasparkban született 2008. november 7.-én és 2010. szeptember 1-én költözött Pécsre, eredetileg egy másik bika, Junior mellé.

img_4463

Brutus (balra), Avarka és 4. borjuk

Brutus és Avarka hamar egymásra találtak, hiszen miután a bika ivarérett lett, évente születtek bölényborjak a Pécsi Állatkertben! Figyelembe véve, hogy az amerikai bölények vemhességi ideje 9 hónap, észre vehető, hogy két ellés között a biológiailag lehetséges legrövidebb idő telt el. Bölénypárunknak eddig négy utóda született: 2014-ben elsőszülöttjük egy üsző (nőstény) borjú volt, aki időközben a Nyíregyházi Állatparkba költözött és nemrég maga is anyává vált.  2015-ben egy újabb üszőborjú született, Petra, ő napjainkban a horvátországi Eszéki Állatkert lakója.  2016. augusztus 21.-én, már a felújított bölénykifutóban született meg Hodor, a bikaborjú, aki napjainkban is a Pécsi Állatkert lakója, várhatóan azonban a későbbiek során ő is egy másik állatkertbe fog kerülni.. A kicsi születésével immár négytagúra bővült a pécsi bölénycsalád. Avarka az összes borját odaadással és szeretettel nevelte, jelen esetben sincs ez másként. A kicsi a délutáni órákban, népes nézősereg előtt született meg, érkezésének pillanatát vastaps koronázta meg. A patások kicsinyeihez méltó módon születését követően perceken belül lábra állt és szopott. Az apaállat és a tavalyi, nagyobb testvér a szomszédos kifutóból nézte végi az ellést, mára azonban megtörtént a családegyesítés. A most született, életerős kis borjú nemét egyelőre még nem sikerült megállapítania állatkertünk munkatársainak.