A nagyobb méretű “újszülött” a kengurucsapat két jövevénye közül

Állatkertes berkekben úgy tartják, hogy a tavasz eljövetelének egyik csalhatatlan jele az, amikor a kis kenguruk elkezdenek kitekinteni anyjuk erszényéből. Bár az időjárás mostanában nem egészen ezt sugallja, bízunk benne, hogy elérkezett a várva-várt tavasz! Az elmúlt hetekben ugyanis két kis Bennett-kenguru is elkezdett kitekinteni az erszényből.

A Bennett-kenguru (Macropus rufogriseus)  közepes méretű kengurufaj, fej-törzs hossza maximum 90 cm, farokhossza 65-90 cm között változik. A hímek jóval nagyobb testűek a nőstényeknél. A faj eredetileg Ausztrália kelete és dél-keleti részén, Tasmániában és még néhány kisebb, környező szigeten őshonos. Alapvetően magányos természetű, de azokon a területeken, ahol megfelelő mennyiségű táplálék áll rendelkezésre, kisebb csapatokba verődik. Állatkerti körülmények között rendszerint csapatokban tartják, melyek egy (ritkábban több) hímből, több nőstényből és az utódokból állnak.

Keresd a kis kengurut!

A Pécsi Állatkertben született kis Bennett-kenguruk valójában nem is a napokban látták meg a napvilágot, hanem még a tavalyi év végén. Ennél a fajnál ugyanis  a vemhességi idő mindössze 30-40 nap között változik, a kicsi születése után rögtön anyja erszényébe mászik, és itt fejlődik tovább. 9 hónapos korában kezd el először kitekintgetni az erszényből, és 12-17 hónapos kora között történik az elválasztás. A nőstény képes késleltetni a megtermékenyített petesejt beágyazódását, így előfordulhat, hogy egy kengurunak egyszerre “három”kicsinye van: egy nagyobbacska, szőrös, aki már elhagyja az erszényt, egy kicsi erszénylakó és a harmadik még megtermékenyített petesejt állapotban várja, hogy a fejlődése elkezdődjön. A kenguruanya emlőiben képes különböző zsírtartalmú tejet termelni: zsírban szegényebbet a nagyobb kölyök számára, és zsírban gazdagabbat a kis erszénylakónak.

A Pécsi Állatkertben idén tavasszal egyelőre két kis kengurut fedeztek fel az intézmény munkatársai, egy idősebb, “szőrösebb” kölyköt, aki lassan elkezd kijárni az erszényből, és egy fiatalabbat, kisebbet, akinél erre még várni kell. Türelmes látogatóink már egyre gyakrabban láthatják, ahogy a két kicsi kitekint a külvilágra. A Bennett-kenguruk szépen szaporodnak állatkertünkben, tavaly és tavaly előtt is beszámolhattunk új kicsik érkezéséről, akiknek egy része felcseperedve másik állatkertbe költözött. A pécsi csapatot jelenleg egy hím, három nőstény, három tavalyi születésű kölyök és a két legkisebb utód alkotja.

Bennett-kenguruk és törpe kenguru (bal szélen)

A Bennett-kenguru jelenleg a leggyakoribb kengurufaj Európa állatkertjeiben, hiszen rendkívül jól bírja az európai klímát, könnyen gondozható és tenyészthető. Napjainkra albínó színváltozata is kitenyésztésre került. A Bennett-kengurukkal közös kifutóban egy másik kengurufaj is látható a Pécsi Állatkertben, hiszen intézményünk gyűjteményében a másik fajnál jóval kisebb méretű törpe kenguru, más néven Derby-kenguru (Notamacropus eugenii) két példánya is megtalálható. Nagyobb testű rokonaival ellentétben a törpe kenguru igazi állatkerti ritkaság: kis túlzással állíthatjuk, hogy 10-12 évvel ezelőtt szinte minden második állatkertben találkozhattunk vele kontinensünkön (Magyarországon is jóval gyakoribb állatkerti állat volt ebben az időben) napjainkban azonban csak kevesebb, mint 20 európai állatkertben lehet látni a fajt. A kontinens állatbemutatói összehangoltan, az Európai Törzskönyvi Program (ESB) keretein belül tartják és tenyésztik. A Pécsi Állatkert egy hímcsapat tartásával járul hozzá a program sikeréhez.

A két kengurufajjal közös kifutón osztozik nyaranta a szárazföldi teknősök többsége is, így a jó idő beköszöntével egyre többször lehet látni az erszényesek között tevékenykedő sarkantyús-, görög-, mór-, szegélyes-és párducteknősöket.