Különleges, új lakóval, nálunk korábban még sohasem látható fajjal gazdagodott állatkertünk a közelmúltban: rozsomák, kevésbé ismert magyar nevén torkos borz érkezett a Pécsi Állatkertbe! Az európai állatkertekben is ritkaságszámba menő, különleges állat már elfoglalta nemrég felújított kifutóját, és bízunk benne, hogy rövidesen látogatóink egyik kedvencévé válik! A rozsomák a nagyközönség körében kevésbé ismert állatfaj, reméljük, jelen írásunkkal sikerül őt kicsit közelebb hozni olvasóinkhoz!

A harmadik legnagyobb

A rozsomák (Gulo gulo) az északi féltekén széles körben elterjedt menyétféle ragadozó. Észak-Amerika, Ázsia és Európa északi részein egyaránt megtalálható. Fossziliáit Magyarország területén is megtalálták, napjainkra azonban hazánk területéről kipusztult a faj. Elsősorban a tajgaövezet lakója, de olykor-elsősorban táplálékkeresés közben- a tundrára is kimerészkedik. Hatalmas elterjedési területén több alfaja is kialakult, a Pécsi Állatkertben (valamint az összes többi rozsomáktartó európai állatkertben) az Eurázsiában őshonos törzsalak látható.

A menyétfélék családjának harmadik legnagyobb méretű tagja, testhossza 65-105 cm, farokhossza 13-26 cm, súlya pedig 9-30 kg között változik. Sokáig ez a faj számított a legnagyobb menyétfélének, sőt, egyes források a mai napig őt említik a család legnagyobb testű képviselőjeként. Ez azonban nem igaz, hiszen hosszúság tekintetében mind a tengeri vidra, mind az óriásvidra nagyobbra nő, mint a rozsomák. Ezen kívül a tengeri vidrák a testsúlyt figyelembe véve is nagyobbra nőnek, míg az óriásvidrák esetében csak a legnagyobb hímek súlya haladja meg a rozsomákét. Helyesebb lenne tehát úgy fogalmazni, hogy a rozsomák a legnagyobb szárazföldi életmódot folytató menyétféle ragadozó. A torkos borzoknál a hímek nagyobbak és robosztusabb felépítésűek, mint a nőstények.

Medvés járása és medveszerű testfelépítése miatt a régmúlt idők természettudósai a medvefélék rokonának tartották a rozsomákot, ma már persze tudjuk, hogy ez nem igaz. Magányos életmódot folytató állat, a hím és a nőstény csak a párzási időszakban találkozik egymással, illetve az anya a kölykeivel marad, amíg a fiatalok el nem érik 2. életévüket. Elsősorban ragadozó, de olykor tojásokat, növényeket és dögöt is fogyaszt. Préda szempontjából nem válogatós, a rágcsálóktól kezdve a nagyobb testű szarvasfélék borjaiig bármilyen zsákmányállatot képes elejteni. Agresszív természetének köszönhetően gyakran rabolja el nagyobb testű ragadozók (farkasok, medvék) prédáját. Kiválóan mászik fára, a nagyobb testű zsákmányt gyakran a fák ágairól leugorva sikerül elejtenie. Téli álmot nem alszik. Lábai között hártya található, ez, valamint karmai és széles mancsai segítik abban, hogy télen, vadászat közben ne süllyedjen el a hóban. Bár nem eszik többet más, hasonló méretű ragadozóknál, a német nyelvterületen a „Vielfrass”-„sokat evő” nevet kapta, míg magyarul gyakran „torkos borz”-nak nevezik. Mivel olyan dögöket is megeszik, amelyhez a legtöbb ragadozó már nem nyúl hozzá, gyakran becézik „észak hiénájának”.

Rozsomákok a kultúrában

A rozsomák hatalmas elterjedési területén élő természet közeli népek legendáiban és meséiben sorra felbukkan ez az állatfaj. Ezen történetek közül a legismertebbek az észak-amerikai indiánok mítoszai. Az indián legendák a rozsomákot gyakran kisebb, gyengébb állatokat zaklató ragadozóként, magányos, ravasz állatként ábrázolják, ezzel ellentétben egyes indián törzsek meséiben jó indulatú, nagy hatalmú lény, aki a világot teremtette és gyakran segíti az embereket jó tanácsaival.

Érdekes módon annak ellenére, hogy a médiában kevésbé ismert állatról van szó, a rozsomák számos címerben és logóban megtalálható. Ezzel a ragadozóval találkozhatunk az USA Utah államában, West Valley Cityben található Hunter High School („Vadász Középiskola”) logójában. A címer kialakítását (így a címerállatot is) a tanulók körében indított szavazás alapján választotta ki az iskola vezetősége. Gyakran látni torkos borzot jéghoki-és focicsapatok, szurkolói klubok logóiban is.

A világ egyik legismertebb képregényhőse, Wolverine a Marvel kiadó képregényeiben tűnt fel, először önálló történetekben, később az X-men szuperhőscsapat tagjaként. A karakter a rozsomákról kapta angol nevét, mivel egy viszonylag harcias, temperamentumos, ellenálló, ugyanakkor viszonylag alacsony méretű szuperhősről van szó, így tökéletesen illik személyiségéhez ez az állat. Rozsomák később nem csupán képregényekben, hanem videójátékokban, rajzfilmekben és nagyjátékfilmekben is felbukkant. A karakter népszerűségét és ismertségét az is jól mutatja, hogy ha a Google keresőjébe beírjuk a Wolverine szót, a fiktív szuperhősre több találatot találunk, mint az állatra, melyről mintázták. Érdekes módon Magyarországon kevesen tudják, hogy Rozsomáknak nevezték el megalkotói ezt a szereplőt, hazánkban a legtöbben Farkasként ismerik a karaktert. Eredetileg a Magyarországon megjelent képregényfüzetekben is a Rozsomák névvel találkozhattunk. Később, a 2000-es évek elején megérkeztek hozzánk az X-men filmek és rajzfilmek. A fordítók ekkor úgy döntöttek, hogy átnevezik a karaktert: mivel a rozsomákot itthon kevésbé ismeri a nagyközönség, átkeresztelték a szuperhőst, hiszen a farkas egy széles körben jól ismert állatfaj, ráadásul a két ragadozó angol neve is hasonló (Wolverine: rozsomák, Wolf: farkas). Napjainkban Wolverine rajongóinak nincs könnyű dolga, hiszen a filmekben és rajzfilmekben Farkas néven, míg a régi és az újonnan megjelent képregényekben Rozsomák néven találkozhatnak kedvencükkel.

Rozsomákok az állatkertekben

A rozsomákot egykor prémje miatt Amerika-szerte vadászták és csapdázták, de az európai és az ázsiai populációk tagjai is gyakran kerülnek/kerültek puskacső elé. A torkos borzot e mellett ragadozó mivolta miatt dúvadként irtották, féltve tőle a vadállományt és a háziállatokat. Napjainkban már csak sportból vadásznak rozsomákra, az elejthető példányok száma azonban korlátozva van, e mellett a faj nem mindegyik országban vadászható. Az IUCN Vörös Listájának besorolása alapján a rozsomák természetvédelmi státusza „nem fenyegetett”, a faj állománya azonban csökkenő tendenciát mutat. A rozsomák vadonbéli egyedszáma ismeretlen, de tény és való, hogy állománya egyes országokban alaposan megritkult. Az európai állatkertek összehangoltan, az Európai Fajmegmentő Tenyészprogram (EEP) keretein belül tartják és tenyésztik a fajt. A Nemzetközi Fajnyilvántartó Rendszer (ZIMS) adatai szerint Európában jelenleg 45 állatkertben összesen 120 rozsomákot gondoznak. Bár kevésbé közismert a nagyközönség körében, az állatkertekben a rozsomák népszerű, gyakran tevékenykedő állat, így tökéletesen alkalmas arra, hogy állatkerti nagykövetként ráirányítsa a figyelmet az északi faunára és védelmére.

Magyarországon az első állatkerti rozsomákokat a Fővárosi Állat-és Növénykert mutatta be, még 1912-ben. Ezt követően sokáig nem találkozhatott itthon ilyen állatokkal az állatkerti közönség, mígnem több mint száz év múlva, 2008-ban első magyar vidéki állatkertként a Szegedi Vadaspark is belekezdett a faj tartásába, és megérkezhettek az első példányaik (egy hím és egy nőstény). Az újabb magyar rozsomákokra 7 évet kellett várni, 2015-ben egy pár költözött a Fővárosi Állat-és Növénykertbe, ebben az évben ugyanis visszatért a torkosborz a budapesti állatkert gyűjteményébe.

A Pécsi Állatkert Magyarországon harmadikként vállalkozott eme érdekes faj tartására. A nemrég felújított rozsomákkifutóba (a korábban lámák által lakott területre) először egy fiatal hím érkezett az Európai Fajmegmentő Tenyészprogram keretein belül. Vadim, a pécsi rozsomák Csehországban született, a Brno-i Állatkertben. Érdekes módon nem tudni, mikor született, a faj rejtett életmódja miatt csak néhány napos korában vették észre őt és lánytestvérét a cseh kollégák. Születési dátuma a 2017. január 31. és február 7. közötti időszak, a legvalószínűbb, hogy február 3.-án van rozsomákunk születésnapja. A mi állatunk nagyon fiatal, nemrég múlt két éves, a szabad természetben is maximum eddig maradnak a fiatalok az anyjukkal. Vadin már majdnem teljesen kifejlett példány, azonban ennél még egy kicsivel nagyobbra fog nőni. Bár már február 22.-én megérkezett hozzánk, az első heteket kötelezően karanténban töltötte, csak ez után találkozhatott vele állatkertünk közönsége. Kollégáink tapasztalatai alapján élénk, érdeklődő példány, reméljük, hamar a látogatóink kedvencévé válik a szépen felújított, új kifutóban! Új lakónkkal látogatóink szinte testközelből, betekintő üvegablakokon keresztül is megismerkedhetnek. Reményeink szerint néhány év múlva, ha elég tapasztalatot gyűjtünk a faj tartásával kapcsolatban, az Európai Fajmegmentő Tenyészprogram keretein belül egy nőstény állat is érkezhet hozzánk, és bekapcsolódhatunk a ritka és érdekes faj tenyésztésébe is- ami azért is lenne izgalmas, mivel ez az állatfaj még sohasem szaporodott magyar állatkertben!

A kifutó régebbi lakóiról, a népszerű lámákról sem kell lemondania látogatóinknak. Jelenleg a gazdasági udvarban, egy ideiglenes kifutóban laknak, melyet a zászlós farkú koloboszuk kifutója mellett tudnak megnézni vendégeink. A születésnapok, szakvezetéses séták és a TúráZoo elnevezésű programunk során továbbra is lehetőséget biztosítunk a lámák etetésére, testközelből való megismerésére. Terveink szerint még az idei évben felépülhet a dél-amerikai patások új, végleges kifutója, amelynek segítségével újra közelebbről is meg lehet majd nézni ezeket az állatokat.