A legelső állatkertek alapításának ideje ismeretlen, abban azonban megegyezik a történészek véleménye, hogy már az ókori egyiptomiak és kínaiak is rendelkeztek állatkertekkel. Való igaz, ezek az állatkertek messze álltak a ma ismert intézményektől, célszerűbb lenne őket afféle uralkodói kerteknek nevezni. Az itt tartott állatokat az egyszerű polgárok nem is láthatták, az állatokat kizárólag az uralkodó szórakoztatása céljából szerezték be. Az uralkodói kerteket gyakran egészítették ki vadasparkok, vadaskertek, melyekben az uralkodó számára vadászat céljából tenyésztettek hazai fajokat. Jól lehet, a gladiátorviadalok arénáiban és a középkori medve-és farkasárkokban szintén tartottak fogságban állatokat, ezeket a létesítményeket azonban végképp nem lehet a mai, modern állatkertekkel egy kalap alatt említeni. érdemes megjegyezni, hogy Mátyás királynak is volt állatkertje, többek között oroszlánokat is tartott, melyek a legenda szerint ugyan azon a napon pusztultak el, amikor híres uralkodónk elhunyt.

scan0051

A Pécsi Állatkert egykori, szűkös nagymacskaháza

Az első modern, mai értelemben állatkertnek vett intézményt 1752-ben nyitották meg Bécsben. A napjainkban is üzemelő és Európa legjobb állatkertjeként számon tartott létesítményt a korábbi gyakorlattal ellentétben már nem csupán az uralkodó és vendégei látogathatták, hanem a belépőjegy befizetése után bárki, akinek kedve volt hozzá. Ettől az évtől kezdve beszélhetünk az állatkertek modern történelméről. Ezt követően előbb Európában, majd később szerte a világon sorra nyíltak az állatkertek. Magyarországon az első ilyen intézmény a Fővárosi Állat-és Növénykert volt, mely 1866-ban nyitotta meg kapuit. Ezt követően közel száz évet kellett várni az újabb magyar állatkertek megnyitására, csupán 1958-ban nyíltak meg első vidéki állatkertjeink. A Pécsi Állatkert 1960-ban nyitotta meg kapuit, hazánkban ötödikként (mivel a Mohácsi Állatkert addigra bezárt, jelenleg a pécsi számít Magyarország 4. legidősebb ilyen jellegű intézményének).

scan0051

Állatkertünk egykor csupán a hazai fauna képviselőt mutatta be, gyakran méltatlan körülmények között. A vaddisznók kifutója 1966-ban

img_1432

Az 1960-as nyitást követően nem sokkal megérkeztek első egzotikus állataink is. Napjainkban elsősorban idegen tájakról származó állatokat tartunk, a korábbiaknál jóval nagyobb férőhelyeken. A varacskos disznók kifutójának részlete napjainkban

Az állatkertek alapos változáson mentek át az elmúlt évtizedek során. Egykori szerepük csupán a szórakoztatás és  a pénzszerzés volt, az élő állatok bemutatása a nagyközönség számára. Lakóikat (sok helyen még a 90-es évek végén is) a kor szellemének megfelelően apró, rácsos ketrecekben és karámokban helyezték el. A legelterjedtebb szemlélet a rendszertan szerinti felosztás volt: az állatkert egyik pontján kaptak helyet a madarak, a másik pontján a patások, megint máshol a ragadozók. Jól lehet, az alapításkor még csupán a hazai fauna bemutatása volt állatkertünk célja, azonban a fentebb említett rendszertan szerinti felosztás nálunk is megfigyelhető volt.  A korai állatkertek nem törődtek a fajok megmentésével, önző módon bántak állataikkal. Igyekeztek minél nagyobb ritkaságokat beszerezni, és a nehezen megszerzett állatokból nem szívesen adtak másik állatkertnek. Ha az egykori, téves szemlélet nem lett volna, néhány állatfaj talán megmenekülhetett volna a kihalástól, ha az állatkertek összefognak megmentésük érdekében: pl. a kvagga nevű, különleges mintázatú zebra vagy a vándorgalamb.

scan0048

Az egykori állatóvodákban különböző fajokhoz tartozó állatkölyköket neveltek egy közös kifutóban. A képen barna medvebocsok és dingókölykök közös kifutója látható, de állatkertünkben egykor patásóvoda is működött, zebracsikóval, huculcsikóval és őstulokborjúval. Napjainkban már elképzelhetetlenek a hasonló bemutatók

Az 1900-as évek közepétől egyre inkább előtérbe kerültek a különböző tenyészprogramok. Az állatkertek több állatfajt közösen, összehangoltan kezdtek el tenyészteni, így ezek az állatok megmenekültek a teljes kihalástól. Az állatkerti sikertörténetek közé tartozik a tarvarjú, az európai bölény és a kaliforniai kondorkeselyű története. Az egyre inkább előtérbe kerülő fajmegmentő programok mellett sajnos sok állatkert továbbra is afféle “eleven bélyeggyűjteményként” funkcionált. A cél továbbra is a rendszertan szerinti felosztás maradt, az állatkertek pedig igyekeztek minél többféle állatot bemutatni látogatóiknak. A gyakran kis alapterületű létesítmények apró, szűk ketrecekben igyekeztek minél többféle állatot összezsúfolni.

img_1209

A kárpáti hiúzunk új, modern kifutója a megszólalásig hasonlít az állat természetes élőhelyére

A mai, modern állatkertek atyja Carl Hagenbeck volt. A világhírű állatkereskedő1907-ben, Hamburgban nyitotta meg ekkor rendhagyónak számító állatkertjét, ahol tágas kifutókban, rácsok helyett vizes- és szárazárkokkal elválasztott kifutókban éltek az állatok. Hagenbeck állatkertjében nem rendszertan, hanem természetes élőhely alapján csoportosított az állatokat. Ezt a szemléletet vette át később a többi társintézmény,  napjaink állatkertjeiben egyre inkább az élőhelyek alapján történő feloszlás a jellemző. Jól lehet, a mai állatkertek kevesebb fajt tartanak, mint néhány évtizede, cserébe viszont lakóik a korábbiaknál jóval nagyobb alapterületű, a természetes élőhelyhez hasonló kifutókban laknak. A modern állatkertek szerepe napjainkban már nem csak a szórakoztatás, hanem az oktatás, a kutatás és a fajmegmentés. Napjaink állatkertjei a veszélyeztetett állatfajokat összehangoltan, különböző tenyészprogramok keretein belül tartják és tenyésztik. Állatkertünk több állatfaj esetében is ebben a fajmegmentő munkában vesz részt, és a jövőben újabb programos fajokkal szeretnénk bővíteni gyűjteményünket.