Meles meles

 

CSALÁD: Menyétfélék (Mustelidae)
ELTERJEDÉS: Eurázsia
TÖMEG: 7-16 kg
ÉLETTARTAM: 6-19 év
ÉLŐHELY: erdőszéli mező, kultúrtájak
ÉLETMÓD: csoportos

A palearktikus régióban széles körben elterjedt menyétféle ragadozó, Írországtól Oroszországon át egészen Japánig előfordul. Hatalmas elterjedési területén több alfaja is kialakult, hazánkban a törzsalak, az európai borz (Meles meles meles) fordul elő. Jó alkalmazkodóképességű faj, a legkülönbözőbb élőhelyeken megtalálható, a legideálisabb élőhely számára az erdőségek melletti nyílt mező, de ezen kívül cserjésekben,  vizes élőhelyeken, mezőgazdasági földterületeken, legelőkön, pusztákon és félsivatagokban is megél.  Jól alkalmazkodott az ember jelenlétéhez, néha  a külvárosi, városi területeken is találkozhatunk vele. A többi menyétféléhez képest szokatlanul zömök test, rövid, robusztus végtagok és rövid farok jellemzi.  Testhossza 56-90 cm, a farok hossza 11-20 cm. Szőrzete igen jellegzetes mintázatú, hasa fekete, háta ezüstszürke, fehér arcán két, az orrától a füléig húzódó fekete sáv található. Egyes feltételezések szerint ezek a fekete sávok elrejtik éjszaka az állat szemét, így elrejtőzve a ragadozók és a zsákmányállatok elől. A borz mindenevő, a kisebb testű állatok mellett szívesen fogyaszt növényi eredetű táplálékot, bogyókat, érett gyümölcsöket, olykor a kukoricaföldeket is megdézsmálja. A faj többnyire éjszakai életmódot folytat, de hajnalban és alkonyatkor is aktív lehet. A borz hatalmas föld alatti üregrendszert épít magának, egy csoport territóriuma akár a 2500 m -t vagy a néhány négyzetkilométert is elérheti.  A terület határait a menyétfélék egész családjára jellemző bűzmirigyének váladékával jelöli meg. A borzok a kommunikáció többféle módjára képesek, pl. testtartásukkal, kaparással, a farok mozgatásával, szőrmeresztéssel (szexuális izgalom) vagy különböző hangok kiadásával, (pl. hörgéssel agresszió vagy  védekezés esetén) kommunikálnak. Csoportosan élnek, melyeket akár 2-23 egyed is alkothat,  általában 1-6 egyed felnőtt és utódaik alkotnak egy csapatot. A csoport mérete és a territórium nagysága függ az élőhely minőségétől és rendelkezésre álló táplálék mennyiségétől is.  A csoportban csak a domináns pár szaporodik, kivéve akkor, ha az adott területen elegendő táplálék áll a borzok rendelkezésére, ekkor alacsonyabb rangú nőstényeknek is születhetnek kölykeik. Az alacsonyabb rangú állatok között nem figyelhető meg hierarchia. A nőstények több hímmel is párosodhatnak, mivel a  hímek nem őrzik a nőstényeket egymástól. A borzok egész évben szaporodhatnak, a legtöbbször kora tavasszal és ősz elején születnek meg a kölykök. A faj képes az embriók késleltetett beágyazódására, amit egyrészt a környezeti tényezők határoznak meg, másrészt a vegyes alom (több apától származó kölykök) csökkenti a hímek általi gyermekgyilkosság kockázatát, így a vemhesség 9-12 hónapig is elhúzódhat. Az alom mérete 1-6, átlagosan 3 utódból áll. A kölykök születésükkor vakok és magatehetetlenek, gondozásukban csak a nőstény vesz részt. Az utódok elválasztása 2,5 hónap után történik, a fiatalok az ivarérettséget egy éves korukban érik el.    A borznak kevés természetes ellensége van, viszonylag agresszív természete miatt a nagyobb testű ragadozók gyakran elkerülik. Hazánkban vadászható faj, mivel üregeivel károsíthatja a kerteket és a földeket, e mellett gyakran megdézsmálja a termést, dúvadnak minősül. A borz szőréből gyakran készítenek szőrükből kefét, bőréből szőnyeget, húsát pedig olykor fogyasztják. Több betegség hordozója lehet, pl.  a tuberkulózisnak, amelyet  a szarvasmarháknak is átadhat.