Hogyan él egy állatkerti állat? | PécsZoo

Napjaink állatkertjeinek nem az a célja, hogy állataik egy üres kifutóban unatkozva töltsék egész napjukat. Ezek az intézmények odafigyelnek lakóik jólétére, igyekeznek számukra minél gazdagabb, érdekes berendezést biztosítani, tréningekkel színesíteni napjaikat és takarmányozásukra is odafigyelnek. Az EEP-programokban részt vevő fajoknál elvárás, hogy minél inkább megőrizzék az állatok természetes viselkedési formáikat, ezt pedig legjobban a fentebb említett eszközök segítségével tudjuk elérni. Az alábbi írásunkban ezek közül mutatunk be néhányat.

img_4541

A pihenőpolcok népszerűek a nagymacskák körében

Környezetgazdagítás

Környezetgazdagításnak azt a folyamatot nevezzük, melynek során az állat férőhelyét olyan elemekkel szereljük fel, melyek elősegítik a természetes viselkedési formák gyakorlását. A környezetgazdagításnak számos formája létezik, ide soroljuk a társas kifutók kialakítását, medencék építését, megfelelő pihenő-és költőodúk elhelyezését, mászókák és egyéb tereptárgyak behelyezését, növények ültetését. A környezetgazdagítás legismertebb formája a látványetetés, melynek során nem csupán egyszerűen behelyezzük az ételt az állat kifutójába, hanem igyekszünk vele egy picit „megmozgatni”, hogy addig se unalommal töltse idejét.

img_9437

Tréningek

A tréning a környezetgazdagítás egyik formája. Nem összekeverendő az egykori cirkuszi produkciókkal, itt ugyanis nem fegyelmezéssel, büntetéssel tanítjuk be az állatokat. A tréning célja a pozitív megerősítés, a kellemes tapasztalatok szerzése. Rendkívül hasznos foglalkozás, hiszen az állatkertek látogatói számára látványos, elősegíti a gondozók és az állatok közötti kapcsolat kialakítását, az állatok számára pedig remek unaloműző. A tréning segítségével akár egyszerű állatorvosi vizsgálatok is elvégezhetők, a nélkül, hogy komoly veszélytől kellene tartani. Állatkertünkben több állatfaj esetében végzünk tréninget,  legismertebb formája a borjúfókák etetése, de sokak számára érdekes lehet Tündével, a harris-héjával tartott ragadozómadár-bemutató vagy két minnesotai törpemalacunk, Hurka és Kolbász tréningje.

img_4706

A csimpánzok számára kitűnő időtöltés a kifutó különböző pontjain elrejtett táplálék összeszedése

Takarmányozás

Az állatkerti állattartás egyik legizgalmasabb részlete az állatok takarmányozása, melyről kis túlzással kijelenthetjük, hogy külön tudomány. A takarmányozásnál a mennyiségre és a minőségre egyaránt oda kell figyelnünk, és az sem mindegy, mikor kapja meg napi betevőjét az adott állatfaj. A krokodilok és a legnagyobb méretű óriáskígyóink kéthetente egyszer kapnak enni, de az emlős ragadozóknál is heti több koplalónapot beiktatunk, hiszen ők a szabad természetben sem jutnak minden nap élelemhez, emésztésük sem ehhez van berendezkedve. A csimpánzok  menüjén a teától kezdve a péksüteményen át a főtt csirkehúsig szinte minden megtalálható, de a páviánok és a cerkófok sem válogatósak. A zászlós farkú kolobuszok ezzel ellentétben főleg lombevők, és a többi majomnál jóval kisebb mennyiségű gyümölcsöt kapnak. A fókáink kizárólag tengeri halat esznek, elsősorban heringet, olykor makrélát vagy kapellán-lazacot. Mindenevő állatainknál (pl. medve, mosómedve , borz) felváltva tartunk húsos és zöldséges-gyümölcsös napokat. A fenti néhány példából is látható, mennyire sokrétű az állatkerti állatok takarmányozása, és mennyire nagy körültekintést és odafigyelést igényel ennyi éhes száj megfelelő élelemmel való etetése.