Hogyan érkezhetnek ide? | PécsZoo
img_0018

Állatkertünk fehér gólyai között is található szárnysérült, a biztos pusztulástól megmentett egyed

Az állatkertekben járva sokak számára érdekes lehet, hogy honnan, hogyan kerülnek ide az állatok? Alábbi írásunkban azt szeretnénk bemutatni, hogy milyen úton-módon érkezhetnek egy állatkertbe új egyedek.

A szabad természetből érkezett, sérült állatok

Az állatkerti állatállomány legkisebb részét képezik. Napjaink modern állatkertjei természetvédelmi szerepet is betöltenek, számos állatkert fogad sérült, legyengült hazai hüllőket, madarakat és emlősöket. Sajnos a szakszerű kezelés ellenére ezen állatok közül nem mindenki engedhető vissza a szabad természetbe, mivel ott hamar elpusztulnának. Ezek az állatok legtöbbször életük végéig az állatkert lakói maradnak, pl. a szárnysérülésből felgyógyult, röpképtelenné vált gólyák.

Vásárlás

Viszonylag ritkának számít, amikor az állatkertek egymástól vásárolnak állatokat, inkább az számít elterjedtnek, amikor egy adott állatkert tenyésztőtől szerzi be így új lakóit. Elsősorban tengeri halak érkeznek vásárlás útján egy állatkertbe, ritkábban hüllők, madarak, kisemlősök is. Ebben az esetben is be kell tartani a szükséges jogszabályokat és törvényeket, pl. CITES-listás állatokat csak a megfelelő CITES-papírok birtokában vásárolhat egy állatkert.

Ajándékozás, kihelyezés

Néha előfordul, hogy másik állatkerttől vagy magánszemélyektől ajándékba érkeznek állatok az állatkertbe. A kihelyezés során az adott állatért szintén nem kell fizetni, azonban voltaképpen “kölcsönbe adásról ” van szó, az állat továbbra is a küldő állatkert tulajdonában marad, annak ellenére hogy jelenleg másik intézményben él.

img_4256

Néha magánszemélyes ajándékaként is kerülhetnek új egyedek egy állatkertbe- papagájaink egy része is így költözött hozzánk.

Csere

Az állatkerti állatok beszerzésének egyik gyakori módja az értékegyeztetéssel történő csere, mely elsősorban olyan állatfajoknál jellemző, melyek nincsenek benne tenyészprogramban.

ESB, EEP

Az állatkertek legritkább, legértékesebb lakóit napjaink állatkertjei összehangoltan, különböző fajmegmentő programok keretein belül tartják és tenyésztik. A legfontosabb ilyen programok Európában az ESB-k (Európai Törzskönyvi Program) és az EEP-k (Európai Fajmegmentő Tenyészprogram). A programokban való részvétel számos előnnyel jár, hiszen e programok keretein belül az egyes állatkerteknek nem kell az állatokért fizetni, csupán szállítási költségükért. Az ESB-ket a törzskönyvi vezetők, az EEP-ket pedig a fajkoordinátorok koordinálják.

Az ESB feladata bizonyos állatfajok egyedeinek nyilvántartásba vétele, genetikai és demográfiai változásaik nyomon követése. A törzskönyvi vezető kérdőívek segítségével gyűjti össze az adott tartóhelyeken élő egyedek adatait: név, jelölés, ivar, életkor, származás stb. Javaslatokat, tanácsokat ad az egyes egyedek állatkerti tenyésztése kapcsán. Az egyes állatkertek hozzá fordulnak, ha gyűjteményükben egy adott, ESB-vel rendelkező fajt szeretnének tartani, illetve a szaporulat elhelyezésében is ő segít a különböző intézményeknek. A törzskönyvi vezetőnek kötelező jelentenie az EAZA-nak és a TAG-elnöknek a törzskönyv aktuális állapotáról (TAG: Taxon Tanácsadó Csoport, az EEP-programok magasabb szintű koordinációja.  Az adott rendszertani egységbe tartozó EEP-k és ESB-k összessége).  ESB-s fajokat olyan állatkertek is tarthatnak, melyek nem EAZA-tagok.

img_4558

Aranykezű tamarinjaink az ESB…

Az EEP mindig egy fajra és egy vagy több alfajra vonatkozik (pl. a zsiráfok esetében az összes alfajt egy EEP koordinálja, míg a leopárdoknál alfajonként külön EEP-programokról beszélhetünk). Gyakran előfordul, hogy egy ESB-vel rendelkező faj idővel bekerül az EEP-be. Az EEP feladata az adott faj állatkerti tartásának szervezése és irányítása, annak érdekében, hogy a faj megőrizze természetes viselkedésformáinak minimum 90 %-át és minél értékesebb génállományát. Nem EAZA-tag állatkertek csak indokolt esetben, fajkoordinátori engedéllyel vehetnek részt a programban, pl. csak kiemelten jó férőhely esetén.  Minden egyes EEP-t egy-egy fajkoordinátor irányít, akik EAZA-tag állatkertekben dolgozó szakemberek. Előfordulhat, hogy az EEP-t vezető állatkert nem tartja az adott fajt, illetve hogy nem ugyanaz a fajkoordinátor és a törzskönyvi vezető személye (pl. az orángutánok EEP-it a Karlsruhei Állatkertben vezetik, holott ez a német állatkert évtizedek óta nem tartja ezeket a fajokat).  A fajkoordinátor a legtöbb esetben csak egyszer kerül megválasztásra, fajkoordinátor-csere csak haláleset, lemondás vagy a feladatra alkalmatlannak való minősítés esetén történik. Feladatai közé tartozik a törzskönyv elkészítése, párosítási és átszállítási feladatok koordinálása, tenyészcsapatok és egynemű csapatok kialakítása. Kötelezően betartandó utasításokat ad a tartó állatkertek számára (pl. fajkoordinátori javaslatra nemrég egy új nőstény perzsa leopárd érkezett állatkertünkbe, viszont ennek a vérvonalnak jelenleg nem támogatják a tenyésztését, így újabb utasításig nem szaporíthatjuk leopárdjainkat). A fajkoordinátor kidolgozza a tartástechnológiai alapelvet, segítséget nyújt a fajjal kapcsolatos kutatásokhoz. Köteles beszámolót készítenie az EAZA és a TAG részére, létrehozza és irányítja a fajbizottságot. A fajbizottság tagjai szintén EAZA-tag állatkertekben dolgozó szakemberek, akik a fajkoordinátor munkáját segítik. Tagjai 4-5 évenként kerülnek kiválasztásra, írásos szavazás alapján. Elsősorban olyan szakemberek, akik sokat tettek az adott állatfaj sikeres tenyésztése érdekében.

img_4562

Liszt-tamarinjaink pedig az EEP keretein belül érkeztek a Pécsi Állatkertbe