Nagy mara | PécsZoo

Dolichotis patagonum

CSALÁD: Tengerimalacfélék (Caviidae)
ELTERJEDÉS: Dél-Amerika
TÖMEG: 7.7-8.4 kg
ÉLETTARTAM: 14 év
ÉLŐHELY: Pampa
ÉLETMÓD: Párokban vagy csapatokban

A nagy mara  Argentínában őshonos, nagy testű rágcsáló, elsősorban az ország középső és déli,  száraz régióiban fordul elő. Jól tűri a sivatagos területeket, gyakran előfordul homokos síkságokon, cserjés sztyeppéken. Ezeken az élőhelyeken a mara üregeket ás azokon a területeken, ahol kicsit sűrűbb a növényzet. A nagy mara a tengerimalacfélék családjának második legnagyobb tagja, a vízidisznó vagy más néven kapibara után. A hímek nagyobbak, mint a nőstények, testhosszuk átlagosan 70 cm körüli. Anagy mara jellemző tulajdonsága, hogy hosszú, nyúlszerű fülei vannak ( a Dolichotis szó szerint azt jelenti, hogy  “hosszú fül”), és rövid, szinte szőrtelen farka. A nagy mara bundája rövid, őszes, szürke színű, amelyet farán egy nagy fehér folt díszít. Bár megjelenése nyúlszerű, nem áll  közelebbi rokonságban a nyulakkal. A nagy marát legközelebbi rokonától, a törpe marától testmérete és színezete alapján is könnyen meg lehet különböztetni.  A nagy marának két alfaja ismeretes: a Dolichotis patagonum centricola és a Dolichotis patagonum patagonum, amelyeket a földrajzi elhelyezkedés és a szőrzet színe alapján különböztetünk meg egymástól. Monogám faj, egy életre választ párt magának, a pár tagjai a csapatokban is gyakran egymás közelében maradnak. A monogámia a nőstény rövid idejű ( 3-4 havonta összesen fél óra) ivarzása miatt előnyös, e mellett növeli a hímek szaporodási esélyét és csökkenti a kölykök halálozási arányát. A hím féltékenyen őrzi a nőstényt a rivális hímektől, mindenhová követi és vizeletével jelöli meg. A nagy marák területük határait ürülékükkel és anális mirigyeik váladékával jelölik ki. Ez a rágcsáló szigorúan növényevő, nem válogatós, élőhelyének gyér növényzetéhez jól alkalmazkodott. Olykor kaktuszt is fogyaszt, mely növény nagyszerű vízforrás számára. A nyulakhoz hasonlóan koprofág emlős, a vitaminban és rostban gazdag puha székletét újból elfogyasztja, megemészti. Megfigyelték, hogy a  juhnyájak közelében élő marák néha a juhok trágyáját is elfogyasztják. Társaságkedvelő faj, általában egy hím és egy nőstény párban él együtt. A nagy marák olykor  nagyobb csoportokat alkotnak az üregrendszerekben, akár 29 pár is élhet együtt. A csapat tagjai a szűkös élelemforrások miatt nagy területeket járnak be táplálék után kutatva, melynek a szűkös élelemforrás az oka. Egy-egy csapat mozgáskörzete meghaladhatja a 100 hektárt. A nagy mara több ragadozófaj fontos táplálékállata, éppen ezért érzékszervei kitűnőek. Ha veszélyben érzi magát, igyekszik az üregben elbújni, ha erre nincs lehetősége, akár 72 km/órás sebességgel is képes futni.   A nőstény marák 8 hónapos korukban már ivaréretté válnak, vemhességük 100 napig tart. A természetben évente csak egyszer szül a nőstény, ritkán kétszer, fogságban akár 3-4 alkalommal is születhetnek kölykei egy évben. Az utódok a legtöbb rágcsáló kölykeitől eltérően fejletten, szőrösen és nyitott szemekkel jönnek a világra. A kölykök száma ellésenként 1-3, a leggyakrabban 2 kicsi születik egyszerre. A kölyköket 75-78 napig gondozza anyjuk. A nagy mara ma még nem tartozik a veszélyeztetett fajok közé,  Argentínában a húsáért és a bőréért vadásszák, amelyből ágytakarót és szőnyeget készítenek. Állománya sajnos az orvvadászat és az élőhelyeinek átalakítása miatt folyamatosan fogy. Az élőhelypusztulás egyik fő oka a házi juhok betelepítése és a túllegeltetés. Mivel Dél-Amerika ezen részén eredetileg nem voltak őshonosak a nyulak, a nagy mara számára sok problémát okoznak a betelepített üregi nyulak és az általuk terjesztett toxoplazmózis.  Mivel látványos megjelenésű, érdekes életmódú és viszonylag könnyen tartható fajról van szó, az állatkertek közkedvelt lakója. Napjainkban házi kedvencként  is egyre több helyen tartják.