Nagy mara | PécsZoo

Dolichotis patagonum

CSALÁD: tengerimalacfélék
ELTERJEDÉS: Dél-Amerika
TÖMEG: 7.7-8.4 kg
ÉLETTARTAM: 14 év
ÉLŐHELY: pampa
ÉLETMÓD: párokban

A nagy mara endemikus Argentína középső és déli száraz régióiban. Kedveli a sivatagos területeket, gyakran előfordul homokos síkságokon, cserjés sztyeppéken. Ezeken az élőhelyeken a mara barlangokat épít ott, ahol kicsit sűrűbb a növényzet. A tengerimalacfélék családjának második legnagyobb tagja. A hímek nagyobbak, mint a nőstények. Átlagosan 70 cm hosszúak. Legjellemzőbb tulajdonsága, hogy hosszú, nyúlszerű fülei, (Dolichotis szó szerint azt jelenti “hosszú fül”), és rövid, szinte szőrtelen farka van. Rövid, őszes szürke bundája van, amelyet a farán egy nagy, feltűnő fehér folt tarkít. Két alfaja ismeretes: Dolichotis patagonum centricola és Dolichotis patagonum patagonum, amelyeket a földrajzi elhelyezkedés és a szőrzet színe alapján különböztetünk meg. Monogám faj, egy életre választanak párt. A hím őrzi a nőstényt, követi mindenhova. Jelezve, hogy a nőstény az ő tulajdona megjelöli vizeletével és hevesen védi a rivális hímektől, illetve a területet még ürülékkel, valamint anális mirigyének váladékával is megjelöli. A monogámia a nőstény rövid idejű (összesen fél óra) ivarzása miatt előnyös. Az ivarzás 3-4 havonta történik. A monogámia növeli a férfiak szaporodási sikerét is, és csökkenti az utódok halálozási arányát. A nőstény 8 hónapos korban válik ivaréretté. A vemhesség 100 napig tart. A természetben évente egyszer szül a nőstény, ritkán kétszer, fogságban 3-4 alkalommal. Egy alom 1-3, de általában 2 utódból áll. A kölyköket 75-78 napig gondozza a nőstény. A nap nagy részét legeléssel töltik. Általában egy hím és egy nőstény legel, él együtt, de van, hogy nagyobb csoportokat alkotnak a barlangokban, akár 29 pár is lehet. Nagy területet járnak be, aminek a szűkösen rendelkezésre álló élelemforrás az oka. A mozgáskörzet átlagosan 97.87 hektár. Ha ragadozókat észlel éles kiáltásokat hallat, hogy elijessze azt. Egy pár anális mirigyének váladékával jelöli a területét, ezzel is jelezve, hogy a nőstény hozzá tartozik. Szigorúan növényevő. Kaktuszt is fogyaszt, mivel nagyszerű vízforrás. A marára jellemző, hogy utóbél fermentáló. Koprofág emlős, a vitaminban és rostban gazdag puha székletét újból elfogyasztja, megemészti. Juhnyáj közelében található marák a juhok trágyáját is elfogyasztják. Nagyon fejlett a hallása, a látása, szaglása, így alkalmazkodott a nyílt élőhelyekhez. Nagyon gyorsan fut, akár 72 kilométer per óra is lehet a sebessége. A szőrzet színe segíti az álcázást. Magterjesztők. Argentínában a húsáért, bőréért vadásszák, amelyből ágytakarót és szőnyeget készítenek. Kiválóan tartható állatkertekben, néhol háziállatként is tartják. Megjelenése miatt közkedvelt faj, így nagykövetként igyekszenek felhasználni a pampák védelmében. Mérsékelten veszélyeztetett faj, ami az élőhelyek átalakításának és az orvvadászatnak köszönhető. Az élőhely átalakulás fő oka a házi juhok betelepítése, a túllegeltetés. Sok területen kiszorítja a betelepített mezei nyúl, illetve fertőzéseket is kap a nyúltól (toxoplazmózis).