Hippopotamus amphibius

Bálint, a nílusi vízilóbika örökbefogadója:  Dobány Lídia

CSALÁD: Vízilófélék (Hippopotamidae)
ELTERJEDÉS: Afrika
TÖMEG: 1300-3200 kg
ÉLETTARTAM: 55-61 év
ÉLŐHELY: folyók, tavak, mocsarak
ÉLETMÓD: csoportos

A nílusi víziló  Afrika lakója, napjainkban csupán a Szaharától délre eső területek lakója. Nevével ellentétben a Nílusban már nem található meg, innen kipusztították. Vízhez kötődő életmódú emlős, általában sekély tavakban, mocsarakban, de leginkább folyókban fordul elő. Napközben szívesen töltik idejüket sekély vizekben aludva vagy a sárban dagonyázva. A vízilovak általában alkonyatkor jönnek ki a szárazföldre és a víz közeli legelőkön táplálkoznak. Növényevő állatok, naponta 40 kg táplálékot vesznek magukhoz (súlyuk 1-1.5 %-át). A nílusi víziló az elefánt és az orrszarvú után a harmadik legnagyobb testű szárazföldi állat, testhossza  209-505 cm hosszú lehet, marmagassága 150-165 cm, súlya a 3 tonnát is meghaladhatja. A hímek nagyobbak a nőstényeknél. Érdekesség, hogy a hímek egész életükben nőhetnek, a nőstények elérik a maximális súlyukat 25 évesen. A nílusi víziló teste lila, szürke vagy pala színű, nagyon kevés szőr borítja, kivéve az ajkak környékén található sörét szőrzetet és a farok végén található szőrbojtot. A vízilovaknak hiányoznak a faggyúmirigyeik, módosult verejtékmirigyeik sűrű, olajos folyadékot termelnek, ami egy vörös réteggel vonja be a testüket. Ez a folyadék színtelen, csak a napon válik narancsvörössé, fényvédő és antibakteriális hatása van. Hatalmas súlya ellenére a nílusi víziló meglepően gyors állat, a szárazföldön képes 30 km/h sebességgel is mozogni. A víziló kiválóan alkalmazkodott a vízi életmódhoz, szemei, fülei, és orrlyukai a feje tetején helyezkedik el, ami biztosítja, hogy alámerülve lehessen egész nap, ne kelljen a teljes fejét kidugnia a vízből akkor, amikor levegőt vesz. A vízilovak metsző-és szemfogai agyarakká módosultak, a hímek agyarai kétszer olyan hosszúak, mint a nőstényeké. 20-100 egyedből álló csordákban él, melyek egy hímből (bika) több nőstényből (tehén) és utódaikból (borjú állnak).  A szaporodási időszak a száraz évszakra tehető, február-augusztus közé. A párzási időszakban egy hím több nősténnyel is párosodhat. A vemhesség 324 napig tart, melynek letelte után általában 1 utód születik. A kis víziló a vízben születik, ezt követően felúszik a felszínre levegőt venni, majd visszatér az anyjához szopni.  A hímek hét évesen válnak ivaréretté, amikor is dominancia harcot vívnak egymással a nőstények kegyeiért.  A területüket ürülékük és vizeletük szétfröcskölésével jelölik ki. A bikák között a legtöbb összecsapás a száraz évszakban fordul elő, amikor szűkösek a források, a harcok során agyaraik félelmetes fegyverekké válnak.  A vízilovak sokféle hangot használnak a kommunikációra, ezek egy részét víz alatt, egy részét a felszínen hallatják. Az úgynevezett “tülkölés” a leggyakoribb, és a legjellegzetesebb hangjuk. A tülkölés hangereje elérheti a 115 decibelt is.   A nílusi vízilovat húsáért, agyaráért és bőréért vadásszák. A száraz évszakban előfordulhat, hogy emberre támad, ha területét félti. Természetvédelmi szempontból sebezhető státuszú állatfaj , ami az illegális kereskedelemnek, vadászatnak, ezen kívül az élőhely csökkenésnek köszönhető.