Cynomys ludovicianus

A prérikutyák örökbefogadói:  Keresztény Örs és Keresztény Buda

CSALÁD: Mókusfélék (Sciuridae)
ELTERJEDÉS: Észak-Amerika
TÖMEG: 707-1675 g
ÉLETTARTAM: 5-8 év
ÉLŐHELY: síkságok
ÉLETMÓD: csoportos

A prérikutyáknak több, egymáshoz megjelenésükben nagyon hasonló faja is ismert, a Pécsi Állatkertben feketefarkú, vagy más néven társas prérikutyákkal találkozhatnak az érdeklődők. A feketefarkú prérikutya Észak-Amerika lakója, elterjedési területének legnagyobb része az USA területén belül található,  de Kanadában és Mexikóban is találkozhatunk a fajjal.  Nagyobb kiterjedésű, rövid füves síkságok, a prérik lakója. A hímek testhossza 358-415 mm, míg a nőstényeké csupán 352-375 mm.  A hímek súlyukban is különböznek a nőstényektől, 10-15% – kal nehezebbek. A tömegük szezonálisan változik, ősszel, a nyugalmi periódus előtt a legnehezebbek. Érdekesség, hogy a prérikutyák évente kétszer vedlenek. A szőrzetük színe barnásvöröses, hasuknál világosabb, 8-11 centiméter hosszú farkuk vége fekete színű. Csoportosan élnek, földalatti, kiterjedt üregrendszert hoznak létre. A csoportban akár több száz egyed is élhet. A csoportot egymással  rokonságban álló nőstények, illetve egy vagy több hím alkotják, akik területüket agresszíven védik más csoportokkal szemben. A nőstények agresszíven védik a kölykeiket más nőstényekkel szemben. Az üregrendszer akár 33 méter hosszú és 5 méter mély is lehet, akár 70 bejárattal. A territórium alapterülete 0.3 hektár is lehet. A prérikutyáknak 12 különböző hangjelzésük van, a ragadozóveszélyre vonatkozó hangjelzések mellett előfordul egy jellegzetes viselkedés is ragadozó közeledésekor. Ilyenkor a hátsó lábaikon állva ugrálnak, „yip” hangot hallatva, ha egy egyed elkezdi, a többi is folytatja. Poligám faj, egy hím több nősténnyel is párzik. Évente egyszer van párzási időszak, aminek ideje elterjedési területekként eltérő, január-április közé tehető. A nőstények csupán egyetlen napig ivarzanak évente. A vemhesség 35 napig tart, a kölykök száma 1-8, leggyakrabban 3 kölyök. Az utódok vakon és csupaszon jönnek világra. Az újszülöttek ilyenkor mindössze 7cm hosszúak és 15 g a tömegük. Mire elérik az 5 hetes kort már szőrösek és nyitva van a szemük, ekkor kezdik elhagyni a föld alatti üregrendszert is. A prérikutyák 2 évesen válnak ivaréretté. Csak a nőstények gondozzák az utódokat, a hímek csak közvetve, mivel védelmet biztosítanak a csoportnak. Növényevő, és mivel olykor a mezőgazdasági növényeket (kukorica, búza, lucerna, széna, cirok, burgonya és a sárgadinnye) is elfogyasztja, több helyen kártevőként írják. Az üregek veszélyesek lehetnek a szarvasmarhákra, lovakra, mivel könnyen beszakadhatnak a nagy testű állatok súlya alatt. Az üregrendszer hatására jobban szellőzik a talaj, így a prérikutyák jelenléte a vegetációt is módosítja. A prérikutyákat egykor laboratóriumban az epekövek vizsgálatára használták fel.