Szent íbisz | PécsZoo

Threskiornis aethiopicus

CSALÁD: íbiszfélék
ELTERJEDÉS: Afrika, Délkelet-Irak
TÖMEG: 1.5 kg
ÉLETTARTAM: 20 év
ÉLŐHELY: fólyók, tavak
ÉLETMÓD: csoportos
ELLENSÉG: ragadozó madarak
TÁPLÁLÉK: rovarok, békák, halak, madarak

 

Afrikában, a Szaharától délre található területeken őshonos madárfaj. Egy kis maradványpopulációja Irak területén is fent maradt, Dél-Európába viszont betelepítették.  Egykor Egyiptom területén is előfordult, innen azonban napjainkra kipusztult.  A szent íbisz jó alkalmazkodóképességű madár,  trópusi folyók mentén, homokos és sziklás tengerpartokon, patakok partján egyaránt előfordul. Jól tűri az emberi jelenlétet, így akár városokban és falvakban is megtelepedhet. Feje és hosszú nyaka kopasz, bőre fekete, tollazatának alapszíne fehér, a vállát és farkát fekete tollak díszítik.  Jellegzetes tulajdonsága a lefelé görbülő, hosszú, fekete csőre, mely a táplálékszerzésben segíti a madarat. Társas életmódú madárfaj, a párok nagy fészkelő kolóniákat hoznak létre. A párzási időszakban a hímek választanak egy-egy alkalmas területet, ahol lehajtott fejjel, kitárt szárnyakkal állva próbálnak a tojók kegyeibe férkőzni.  A násztánc során a pár tagjai összefonják nyakukat, hajlongnak, tollászkodnak. A tojásból kikelő fiatal madarak csőre még egyenes, csak a kirepülés előtt alakul ki náluk a felnőttekre jellemző, hajlott csőr.  Az ókori egyiptomiak szentként tisztelték, innen származik a madárfaj elnevezése is.  Az elpusztult íbiszeket mumifikálták és az elhunyt fáraókkal együtt temették el. Toth-ot, a tudomány és bölcsesség istenét gyakran íbiszfejjel ábrázolták.