Hystrix cristata

CSALÁD: Gyalogsülfélék (Hystricidae)
ELTERJEDÉS: Észak-Afrika, Olaszország, Szicília
TÖMEG: 10-30 kg
ÉLETTARTAM: 12-15 év vadon, 28 év fogságban
ÉLŐHELY: Cserjés
ÉLETMÓD: Csoportos

 

A gyalogsülfélék családjába tartozó valódi sülök alcsaládjába 8, egymáshoz többé-kevésbé hasonlító fajt sorol a tudomány. A tarajos sül eredeti őshazája Észak-Afrika, napjainkra azonban a mediterrán régióba, így Olaszországba és Szicíliába betelepítették. Néhány forrás szerint Olaszországba a rómaiak által került be, valamint a Balkánról csak nemrég halt ki. A tarajos sül jó alkalmazkodóképességű állat, sokféle élőhelyen megtalálható, erdőkben, bokros területeken, hegyekben, valamint szántókon is előfordul. Napközben elhagyatott barlangokban, vagy saját maga által ásott üregében keres menedéket. A közhiedelemmel ellentétben nem rokona a rovarevő sünnek, a rágcsálók közé tartozik. A legnagyobb sülféle, testhossza 60-93 centiméter, a farok hossza 8-17 centiméter között változik. A zömök testét durva, sötétbarna vagy fekete sörte borítja. A háta közepétől a farka végéig tüskék fedik testét, amelyek 35 centiméteresek is lehetnek, rajtuk fekete-fehér sávok váltakoznak. A kimeresztett sörték az állat fején hosszú tarajt képeznek. Tüskéit védekezésre használja, veszély esetén felmereszti őket, farki tüskéi segítségével csörgő-zörgő hangot hallat. Ha az elriasztás nem válik be, hátrálva rátámad az ellenségre. A közhiedelemmel ellentétben nem tudja tüskéit kilőni, viszont ezek nagyon lazán kapcsolódnak a sül bőréhez, éppen ezért szinte azonnal leválnak, amint egy másik állat húsával érintkezésbe kerülnek. Tüskéinek vége kampós, így igen nehéz őket kiszedni, ha belefúródtak a támadó húsába. Monogám faj, kisebb családi csoportokban él, amelyeket a szülők és utódaik alkotnak. A nőstény csak a csoporthoz tartozó kifejlett hímmel párosodik, az idegen hímekre agresszíven reagál. Egész évben képesek szaporodni, azonban évente csak egyszer születnek utódok. A nőstény növényi anyagokkal béleli ki az üreget a kölykök születése előtt. Az alom nagysága 1-3 (a legtöbb alkalommal csak 1) utód, amelyek rágcsálókhoz képest igen fejletten születnek. Születésük után rövid idővel szemük már nyitva van, testük szőrös. Tüskéik még puhák, egy hét elteltével válnak keménnyé. A tarajos sül a felnőttkori súlyát két éves korára éri el, a fiatalok ekkor válnak ivaréretté. Ritkán másznak fára, azonban jól úsznak. A tarajos sülök szinte kizárólag éjszaka aktívak, ekkor is kerülik a nyílt, megvilágított területeket. Napközben a több részből álló üregrendszerben pihennek. Európa déli részén egész télen az üregeikben tartózkodnak, de a valódi téli álom nem jellemző rájuk. Növényevő állat, jelentős távolságokat tesz meg élelemkeresés közben. Fogait csontokon, keményebb növényi anyagokon koptatja. A csontok kalciumforrásként is szolgálnak számára. A tarajos sül tüskéit gyakran dísztárgyként, talizmánként használják, a horgászok előszeretettel készítenek belőlük úszót. A fajt ízletes húsa miatt vadásszák. Néhány területen mezőgazdasági kártevőnek számít, mivel olykor megdézsmálja a haszonnövényeket.