Phacochoerus africanus

A varacskosdisznó örökbefogadói: Katona László és Katona Lászlóné, Márta

CSALÁD: Disznófélék (Suidae)
ELTERJEDÉS: Afrika
TÖMEG: 50-150 kg
ÉLETTARTAM: 7-11 év
ÉLŐHELY: Szavanna
ÉLETMÓD: Magányosan vagy csoportosan

Más néven közönséges varacskosdisznó. Afrikában őshonos párosujjú patás, Mauritánia, Etiópia, Dél-Namíbia területén fordul elő. Kedveli a nyílt és erdős szavannákat, füves pusztákat, félsivatagokat. A Kilimandzsárón 3000 méteres tengerszint feletti  magasságig is megfigyelték, illetve az afrikai part mentén végig előfordul. Legközelebbi rokonától, a sivatagi varacskosdisznótól (Phacochoerus aethiopicus) szinte csak elterjedési területe különbözteti meg, a két faj kinézetre nagyon hasonlít egymásra. A szavannai varacskosdisznó gyér szőrzete fekete vagy barna színű, fején nagy sörény figyelhető meg, amely egészen gerince közepéig húzódik. Testhossza 90-150 centiméter között változik. Hosszú farka bojtban végződik. Legszembetűnőbb sajátossága, hogy fejének mindkét oldalán 2-2 szemölcsszerű kinövést visel, illetve az alsó állkapcsán is egy párat. Ezek a függelékek a kanoknál nagyobbak és feltűnőbbek, mint a kocáknál,  feltehetően a szemek és a pofa védelmét szolgálják akkor, amikor  a hímek egymás között verekednek a nőstények kegyeiért. A felkunkorodó felső pár agyar a kanoknál jóval nagyobb, mint a kocáknál,  a hímeknél akár a 25.5 centiméteres hosszúságot is elérheti. Ezeket az agyarakat felülről zománcréteg fedi, amely hamar lekopik. A sokkal rövidebb és hegyesebb alsó agyarakat teljes egészében zománcréteg védi. A varacskos disznó a sertésfélék között szokatlan módszert dolgozott ki a táplálék megszerzésére:  „le kell térdelnie” ahhoz, hogy ehessen, mivel a nyaka nagyon rövid és merev, a lába pedig viszonylag hosszú. A gyér szőrzete és vékony zsírrétege miatt igen érzékeny az extrém hőmérséklet-változásra, ezt állatkerti tartásánál is figyelembe kell venni: télire fűtött belső férőhelyet igényel. Poligám faj, mind a nőstények, mind a hímek több egyeddel párosodhatnak a párzási időszakban. A felnőtt hímek többnyire magányosan élnek, csak ivarzás idején csatlakoznak a nőstények csoportjához. A nőstények vizeletükkel jeleznek a kanoknak, ha készen állnak a párzásra. Az ivarérettséget 18-20 hónaposan érik el, ennek ellenére a hímek 4 éves korukig ritkán szaporodnak. A vemhesség 170-175 napig tart, melynek lejárta után 1-3 malac születik egyszerre. A nőstények és malacaik családi csoportokat alkotnak, melyek akár 18 főből is állhatnak. A kocák elléskor elvonulnak, megfelelő menedéket keresnek a malacoknak. Gyakran sziklahasadékokban vagy más állatok elhagyott üregeiben hozzák világra utódaikat, a malacok 6-7 hétig a rejtekhely biztonságában maradnak. A varacskosdisznók nappal aktívak, az éjszakákat gyakran rejtekhelyükbe visszahúzódva töltik.  A magas hőmérséklet és a kártevők  elleni védelem érdekében sárba, vízbe hemperegnek, az éjszakai lehűléssel szemben pedig a rejtekhelyeken összebújva alvással védekeznek. A varacskosdisznók látása gyenge, hallása és szaglása viszont kitűnő. Elsősorban növényevő, de szívesen elfogyasztja a különböző gerincteleneket és a kisebb gerinceseket is, olykor pedig döggel vagy ürülékkel egészíti ki étrendjét. A sárgacsőrű nyűvágó és a vöröscsőrű nyűvágó madarak kedvelt gazdafaja, ezek a madarak előszeretettel szabadítják meg a varacskosdisznót külső élősködőitől. A varacskosdisznó számos ragadozófaj kedvelt zsákmányállata. Ha megriasztják, farkát felemelve szalad, így jelzi a ragadozó közelségét csapattársainak. A varacskos disznót eredeti élőhelyén húsáért vadásszák, agyara pedig kívánatos vadásztrófea.  Olykor kárt okozhat a mezőgazdasági területeken, ezért sok helyen dúvadként irtják. A fajt egyelőre még nem veszélyezteti a kihalás közvetlen veszélye, de a túlzott vadászat később problémát okozhat fennmaradására nézve.