Varecia rubra

CSALÁD: Makifélék (Lemuridae)
ELTERJEDÉS: Madagaszkár, Masoala-félsziget
TÖMEG: 3-4,5 kg
Ellenség: Ember (élőhelypusztítás, vadászat), ragadozó madarak, fossza

Madagaszkáron, a Masoala-félsziget lombhullató trópusi erdeiben őshonos makifaj. Nevét jellegzetes, vörös bundájáról kapta. Hasa, arca, kezei és lábai feketék, nyakán fehér foltot visel. Arca körül jellegzetes szőrgallér található. Korábban a közeli rokonként számon tartott fekete-fehér vari (Varecia variegata) alfajának tekintették, napjainkra azonban kiderült, hogy valójában egy külön fajról van szó. A latin eredetű varecia szó, mely a faj tudományos nevében található, változatosat jelent, utalva ezzel a faj megjelenésére. A vörös vari a makifélék családjának legnagyobb testű képviselője: testhossza farkával együtt 110-120 cm, súlya pedig 3-4,5 kg között változik. Növényevő állat, az esős időszakban gyümölcsökkel, nektárral és pollennel táplálkozik, a száraz évszakban magokat és leveleket is fogyaszt. Fontos szerepet játszik egyes fafajok magjának terjesztésében. Nappal aktív állat, elsősorban a fák lombkoronájában tartózkodik, a talajra ritkábban jön le. Csapatokban él, a csapat mérete függ az elterjedési területtől. Megfigyeltek 18-32 tagot számláló nagy csapatokat is, míg máshol a csapat átlagos nagysága 2-5 felnőtt példányból és utódaikból áll. A vörös varik viszonylag hangos állatok. A csapat tagjai hangjelekkel kommunikálnak egymással, különféle jelzésekkel figyelmeztetik egymást ragadozó közeledése esetén. Territóriumukat hangos ordításukkal jelölik meg, mely némiképp a szamárbőgés és az oroszlánordítás keverékére emlékeztet. Az európai felfedezők a makik hátborzongató hangja után nevezték el Madagaszkárt a lemurok, vagyis a szellemek földjének. A vörös varik párzási időszaka májustól júliusig tart. A nőstények 90-103 napig terjedő vemhességi időszak után hozzák világra utódaikat. A születendő utódok száma a főemlősök körében szokatlanul magas: 1-6 utód is születhet egyszerre, de általában 1-3 kölyök között szokott változni a születésenkénti utódszám. Éppen ezért a nőstény varik nem a testükön hordozzák kölykeiket, hanem fészket építenek számukra vagy más búvóhelyben rejtik el őket addig, amíg a kicsik eléggé megerősödnek ahhoz, hogy kövessék szüleiket a fák ágai közé. A vörös varik ivarérettségüket 2 éves koruk után érik el és akár 20 évig is élhetnek. A kifejlett egyedek egyetlen természetes ellensége a fossza (Cryptoprocta ferox), a kölykökre a nagyobb ragadozó madarak jelenthetnek még veszélyt. A faj legfőbb ellensége az ember, a vörös vari egyedszáma a vadászat és az élőhelyek elvesztése miatt folyamatosan csökken. Napjainkban a vörös vari súlyosan veszélyeztetett állatfaj. Az európai állatkertek összehangoltan, az Európai Fajmegmentő Tenyészprogram (EEP) keretein belül tartják és tenyésztik a fajt.