Oldal kiválasztása

Canis aureus

Az aranysakál örökbefogadója:

  • David Meacher
  • Hegyi Gabrella
  • Kis-Varga Gyöngyi
  • Kováts Mínea
  • Krivicz Gergő
  • Salamon Zsombor

Sakira, az aranysakál örökbefogadója:

  • Szeifert Dezső
CSALÁD: Kutyafélék (Canidae)
ELTERJEDÉS: Észak-és Kelet-Afrika, Délkelet-Európa, Dél-Ázsia
TÖMEG: 8-10 kg
ÉLETTARTAM: 8-16 év
ÉLŐHELY: füves puszta, nádas, bokorerdő, lombhullató erdő
ÉLETMÓD: családi csoport

Az aranysakál a leggyakoribb és a legnagyobb elterjedési területtel rendelkező  sakálfaj. Az összes sakál közül az aranysakálnak van a  legészakibb elterjedési területe, továbbá rokonai közül ő az egyetlen faj, amely megtalálható Európában és Ázsiában. Egyes rendszerezők afrikai alfaját különálló fajként tartják számon, afrikai farkas (Canis anthus) néven.  Az aranysakál egyaránt megtalálható fás pusztákon, nádas területeken, félsivatagokban  és bokorerdőkben. Nem kedveli a nyílt terepet és a nagyon zárt erdőket. Testhossza jellemzően 70-85 cm, a farok hossza körülbelül 25 cm. A szőrzete általában durva és nem túl hosszú. A bunda színe egészen a sárgától a halvány aranyszínűn át a barnáig változhat, a színt az évszak s az elterjedési terület is befolyásolhatja. Alapvetően éjszaka aktívak, a nappalokat gyakran barlangokban, sziklák hasadékaiban töltik. Az egyedek hangos üvöltéssel kommunikálnak egymással. Az aranysakál szigorúan monogám faj. Az alapvető társadalmi egység a család, amely egy párból vagy a párból és a kölykeikből áll. A párok között szoros együttműködés van, a vadászat során együtt dolgozva sokkal sikeresebbek, mint egyedül. A csapat territóriumának nagysága 2-3 km2, amelynek határait a sakálok vizeletükkel jelölik meg. A faj vemhességi ideje 63 nap, amely után általában 2-4 utód jön világra, de az alom mérete 1-9 között változhat. A kölykök tömege születésükkor 200-250 g. A fiatalok 11 hónaposan már ivarérettek. Az utódgondozásban mindkét szülő részt vesz, védik és táplálják a kölyköket. Ha az egyik szülő meghal, nem valószínű, hogy a család többi tagja túléli. Viszonylag gyakori, hogy a szülők mellett úgynevezett segítők vannak, melyek a korábbi években született kölykök. Ezeknek az egyedeknek kisebb testvéreik védelmében van fontos szerepe, a segítők jelenlétében az utódok túlélési valószínűsége megnő. A családon belül a segítők a szülői pár(vagyis az alfa hím és alfa nőstény) alárendeltjei. A fiatal példányok néhány éves korukban elhagyják szüleiket, hogy saját falkát alapítsanak maguknak. A sakál a közhiedelemmel ellentétben nem kizárólagosan dögevő. Ha teheti, megeszi a dögöt is, e mellett aktívan vadászik, étrendjét szívesen egészíti ki növényi eredetű táplálékkal is.  Az ember szempontjából a sakáloknak fontos szerepük van a városok és falvak körüli szemét és az állati dögök elfogyasztásában. A mezőgazdasági területeken is igen hasznosak, mivel a rágcsálók elfogyasztásával csökkentik azok elszaporodását. Olykor a sakál a kukorica-, cukornád- és dinnyeföldekre is ellátogat és kárt tesz a termésben, de néha a birkanyájat is megtámadja. E miatt, illetve bundája miatt még napjainkban is vadásszák. Kártételét alaposan eltúlozzák, a legtöbb esetben valójában kóbor kutyák támadnak a juhokra az aranysakálok helyett. A Közel-Keleten számos mesében felbukkan az aranysakál, ugyanolyan ravaszságot tulajdonítanak neki, mint az európai mesékben a vörös rókának. A Bibliában is több alkalommal utalnak a sakálra. Az ókori Egyiptom mitológiájában is nagy szerepet kapott ez az állatfaj, Anubis istent, aki a legenda szerint az alvilág istene volt és a holtakat az alvilágba vezette, sakál fejjel ábrázolták. Az aranysakál Magyarországon nem védett, egész évben vadászható állatfaj.

Share this Tweet this Share this Share this Pin this
Családbarát hely ZooLive gomb