Oldal kiválasztása

Phoca vitulina

Bonifác, a hím borjúfóka örökbefogadói:

  • Baranyai Sára és Péter
  • Bene Anna és Herczeg László
  • Boskovits Gabriella
  • Csillik Dániel
  • Dante Klaassen
  • Fodróczi Abigél
  • Horváth Vilmos
  • Kovács Félix
  • Kovács Hanna Katalin
  • PTE TTK
  • Sajben Csanád
  • Schrek Sándor Bálint
  • Szloboda Botond
  • Zsámbokiné Vass Barbara

Donka, a nőstény borjúfóka örökbefogadói:

  • Csillik Mihály
  • Kovács Adél
  • Krasecz Bori
  • Jánosi Emma és Botond
  • Jerkovics Réka
  • Pappas Autó Magyarország Kft.
    index

  • Serfőző Barbara
  • Szij Beáta
  • Zsámbokiné Vass Barbara
CSALÁD: Valódi fókafélék (Phocidae)
ELTERJEDÉS: Európa, Ázsia és Észak-Amerika északi része
TÖMEG: 45-170 kg
ÉLETTARTAM: 40-47 év
ÉLŐHELY: Part menti, sziklás területek
ÉLETMÓD: Magányos vagy csoportos

A borjúfóka az egyik legnagyobb elterjedési területtel rendelkező és egyben az egyik legnagyobb egyedszámú fókafaj: egyaránt megtalálható Európa, Ázsia és Észak-Amerika északi részein, egészen az Északi-sarkvidékig (Alaszkai-öböl) előfordul. Európában a dán, német, holland, izlandi partoknál, valamint az  Egyesült Királyság partjainál is megtalálható. Öt alfaja közül Európában a törzsalak (Phoca vitulina vitulina) elterjedt, az európai állatkertekben (így a Pécsi Állatkertben is) ezzel az alfajjal találkozhatunk. A borjúfóka a part menti területeken elterjedt, megtalálható folyótorkolatokban, sziklás szigeteken, öblökben, további kedveli a homokos, kavicsos strandokat. A hideg vizekben gyakoribb. Nem zavarja különösebben az ember jelenléte, előszeretettel tartózkodik emberlakta területek közelében, gyakran úszik be öblökbe, kikötőkbe (erre utal a faj angol neve is: harbour seal, vagyis “kikötői fóka”).  A borjúfókák színe változó, a feketés-szürkétől egészen a halvány barnáig változhat, alapszínüket kisebb-nagyobb foltok színesítik. A faj feltűnő jellegzetessége a testhez képest kicsi, kerek fej. A többi valódi fókához hasonlóan fülkagylói teljesen hiányoznak. A borjúfóka orrlyukai szűkek, V alakra emlékeztetnek. A hímek és a nőstények megjelenésükben nagyon hasonlítanak egymásra, a hímek gyakran nagyobbak, robusztusabb testfelépítésűek a nőstényeknél,  testhosszuk elérheti a 190 centiméteres hosszúságot is. A borjúfókák súlya nemtől, kortól és évszaktól függően 50-170 kg között változhat. Alapvetően magányos állatok, kedvező táplálékellátottságú területeken azonban olykor nagyobb csapatok is összegyűlhetnek, melyek létszáma akár az 1000 főt is elérheti. Ilyenkor nem figyelhető meg kötődés a csapat egyedei között, csupán az anya és a borja között alakul ki szorosabb kötelék.  Ez nagyban megkönnyíti a borjúfókák állatkerti tartását,  hiszen a faj példányai egyaránt tarthatók magányosan, párokban, csupa hímekből vagy csupa nőstényekből álló csapatokban, illetve egy hím és több nőstény alkotta háremekben, de több hím és több nőstény békés együtt élésére is többször volt már példa. A borjúfókák a vízből szerzik táplálékukat, viszont a parton pihennek és hozzák világra utódaikat. A borjúfóka végtagjai laposak, úszóhártyásak, tökéletesen alkalmazkodtak a vízi életmódhoz. A fókák vadászat közben képesek akár 10 percig is a víz alatt maradni és 50 méter mélyre lemerülni. A vadászatban kiváló látásuk és bajszuk segíti őket, mely a harcsa bajszához hasonlóan tapintó eszközként szolgál. A szárazföldön a fókák hallása és szaglása is kitűnő. A faj fő táplálékát különböző halfajok alkotják, néha puhatestűeket, pl. kalmárokat és kisebb rákokat is fogyaszt. A hidegtől tömött, vízhatlan bundája és vastag zsírrétege védi. A borjúfókák ritkán adnak ki hangot, néha böfögő, morgó hangon kommunikálnak egymással. A vemhesség körülbelül 10 hónapig tart, melynek letelte után egy kölyök születik, 8-12 kilogrammosan. A kölykök a szárazföldön jönnek a világra, viszont a legtöbb fókafaj borjával ellentétben már nagyon hamar, néhány naposan megtanulnak úszni és követik anyjukat a vízbe. A kölykök egy része éppen ezért már a méhben elveszti fehéres színű újszülött bundáját. A kölyök felnevelésében csak a nőstény vesz részt,a hímek nem törődnek utódaikkal. A nőstények 4 hétig szoptatják borjaikat, tejük zsírtartalma nagyon magas, 50 %-os, ami gyors növekedést eredményez. Az ivarérettséget a nőstények 3-4, a hímek 4-5 évesen érik el. A borjúfóka napjainkban még nem számít veszélyeztetett állatnak, egyes helyeken húsáért, szőrméjéért, zsírjáért vadásszák. A halászoknak olykor károkat okoz, mivel a hálókba gabalyodva kiszakíthatja azokat. A borjúfókát  a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján (IUCN Red List) a “nem fenyegetett” kategóriába sorolják, ennek ellenére  öt alfaja közül kettő a kihalás szélén áll. Fennmaradásukat az óceánok, tengerek szennyezése és a vadászat veszélyezteti.

Share this Tweet this Share this Share this Pin this
Családbarát hely ZooLive gomb