Oldal kiválasztása
A titokzatos harmadik szem – avagy a zöld leguán rejtett képességei.

 

Az állatvilágban a harmadik szem vagy tobozszem kialakulása visszanyúlik a földtörténeti Óidőbe, amikor is az ízeltlábúak és a halszerű ősgerincesek éltek a Földön.

 

 

 

Az ősgerinceseknek négy szemük volt, két oldalsó –a „képlátó” szem és két fejtetői szem, amelyek nem vizuális képeket továbbítottak, csak a fényeket és árnyékokat érzékelték. Négyszemű gerincesek ma már nem élnek, de az állkapocsnélküli nyálkahalaktól a hüllőkig bizonyos fajokban a szerv egy harmadik, magányos szemként fennmaradt – hol fejlettebb, hol csökevényesebb formában.  A vízből való kilépés után – a kétéltűeket nem fenyegette a felülről érkező támadás, így ez a szerv a nappalok és éjszakák érzékelésében játszott szerepet. A hüllőknél a fejtetői szem jól látható, ha kicsit közelebbről szemügyre vesszük például a szakállas agámát vagy a zöld leguánt, esetleg valamelyik hazai gyíkfajunk fejét.  Viszont hiányzik a teknősökből és a krokodilokból. Érdekesség, hogy a mai madaraknál fejtetőn ugyan nincs külső lencse, de a koponyán keresztül átszűrődő fény érzékelésére képes idegsejtek őrzik e szerv emlékét.

De akkor most mire jó ez a „harmadik szem”?  

A kétéltűek és hüllők a harmadik szemük fényérzékelő képességével észlelik környezetük fényviszonyait, így segítségükre van a megfelelő hőmérsékletű helyek megtalálásában.

A titokzatos harmadik szem a tobozmiriggyel van összeköttetésben, a tobozmirigy egy melatonin nevű hormont termel, ez a hormon felel a kétéltűek és hüllők bőrszínéért a szaporodási időszak, a napszakos és évszakos ciklusok szabályozásában, valamint a téli hibernáció megkezdésében is.

A Ferrarai Egyetem kutatói megállapítottak, hogy a harmadik szem egyfajta iránytűként is szolgál a gyíkok esetében.

Az állatkertünkben nagyon szépen megfigyelhető a zöld leguánnál ez a titokzatos harmadik szem, ami talán még a tudósok által nem ismert természetfeletti képességet is biztosít számára.

De erről kérdezzétek meg a gondozóját! 

Amit még érmes tudni erről a titokzatos lényről:  Közép- és Dél-Amerika trópusi esőerdőiben őshonos nagy méretű gyíkfaj. Előszeretettel tartózkodik tavak és folyópartok közvetlen közelében. A hím nagyobb termetű a nősténynél, feje is nagyobb párjáénál, valamint a hátán elhelyezkedő taraj és toroklebenye is fejlettebb. Akár a 2 méteres testhosszt is elérheti. Ideje nagy részét a faágakon való pihenéssel tölti. Veszély esetén gyorsan fut, és vízbe veti magát, kiválóan úszik. A fiatal állatok elsősorban rovarevők, a kor előrehaladtával egyre kevesebb állati fehérjét fogyasztanak és fokozatosan térnek át a növényevő életmódra. 

A zöld leguánt vadásszák húsáért és bőréért, de tojását is fogyasztják. Közkedvelt hobbiállat, a szabad természetben is előforduló, zöld színű példányok mellett napjainkra számtalan színváltozatát tenyésztették ki fogságban.

Forrás:

LM: Harmadik szem, a természetfeletti hatalom:In Hüllő Magazin, 2017.06.04.

Wikipédia

Verebély Viktória: Háromszemű gyíkok:nem mutánsok, csak ősiek.

 

Share this Tweet this Share this Share this Pin this
Családbarát hely ZooLive gomb